Hasmenéses nyavaja taglózta le a fiatalabb úrfit. Nagyon.
Az orvosnál, sokadszorra kaptam vállvonogatást válaszul a
miértre, vagy
mi ezre, no meg a követendő diétát:
Először is, azt mondja,
semmi esetre se egyen az alany tejterméket. Rendben, nem kap, de azt csendben megjegyzem, hogy a gyomrom gyerekként gyakran állt tótágast és csak a tej tette rendbe.
De ha nem, hát nem: nem adok. -Igaz, a mai tejtermékeknek már alig van közük a tejhez, lehet, ezért a tiltás.
A doki szerint
gyomornyugtató ital: az 1 egység narancsléből, 1 egység feketeteából (vagy kólából) és 1 egység vízből kevert lé. Ez a személyes kedvencem egyébként.
(A cinizmus kiérződik-é a mondatból?)
Kétségbeesett ember mindenre hajlandó, még ilyet is megitat a pórul járt gyerekével mert javulást akar,
de a pokolba vezető út is jószándékkal vagyon kikövezve -hiába, mert ez a
mischung bizony nem segít. Nem egyszer próbáltam már ki, de egyszer sem ért még le a gyomrukba.
Hányás, hasmenés esetén javallt a leveskockából készített leves fogyasztása tésztával és sárgarépával.
A doki minden alkalommal kihansúlyozza a leveskockát és én minden alkalommal szembenevetem -mert a gyerekeim kizárt, hogy levkockás löttyöt egyenek. Nem. Próbáltam. Tényleg nem.
Saccra, kevesebb mint negyven éve, nem is voltt olyan, hogy levekocka. Akkoriban az ember gyereke elhalálozott, mert nem tudtak neki leveskockás mifenét adni? Na ugye.
Maradunk a jól bevált tyúkhúslevesnél.
A második napra, a gyümölcsre és a kenyérfélékre utaló sorokkal nincs bajom (
ropi?), de ott van a tiltás, hogyaszongya:
csokit, cukrot, gyümölcslevet, édességeket ne...
Akkor mi a helyzet, a második bekezdésben említett narancsleves löttyel...?
Az utolsó előtti, vastagon szedett pedig felszólít, hogy
hányás, vagy a helyzet rosszabbra fordulása esetén hívjam az orvost.
Amikor először kaptam a kezembe ezt a listát, folyamatos kipakolás miatt adta az orvos és mert hazaérkezvén sem javult a helyzet,
azóta jól tudom: nem megy az olyan gyorsan, hívni akartam, mert ez volt ugye, az utasítás...