Eget rengető hírértéke nincs, de engem mégis elgondolkodtat, mikor valamilyen új infó kerül elő a felmenőimről. Tegnap pár órát kettesben voltunk Anyuval és az úrfiak szelességének hiányát kiaknázandó, előásta a rámaradt kincseket: a nagymama hímzéseit, a nagypapa zsebóráját, katonakönyvét és mesélt...
A katonakönyv ha nem is szószátyár, de kicsit mesél: szakaszvezető volt és rádiós, majd a világégés után négy évet töltött orosz fogságban.
Négy évet.
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen
Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.
A hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.