# 20

Még az épp rotyogó levessel kapcsolatban eszembe jutott: csipetkével főzöm be a húslevest, mert itt nem kapni cérnametéltet és nincs már nagymamma sem, hogy gyúrjon nekem.
Azt a precíz vágást a gigakéssel, aztán ahogy a levegőbe emelte és szétrázta a valóban cérna vékonyságú szálakat, majd a gyúródszkán elterítve szárította és nem haragudott azért sem, ha erősen megcsappant a metélt mennyisége, még mielőtt megszáradt volna...
Ezt sem tanultam meg Tőle. Talán, azt a türelmet sem.


Az itt árult metélt vastagabb, pedig géppel készítik és rövidebb is, alig öt-hat centi hosszú -kiábrándító, mert a cérnametélt úgy jó, ha a merítőkanálból kicsúszik, sokadszorra is olyan nagyon hosszú, majd a nagymama mosolyogva és megszánva a vágyakozót kikanyarít egy nagy boglyát a tálból, persze villával.

# 19

Hasmenéses nyavaja taglózta le a fiatalabb úrfit. Nagyon.
Az orvosnál, sokadszorra kaptam vállvonogatást válaszul a miértre, vagy mi ezre, no meg a követendő diétát:

Először is, azt mondja, semmi esetre se egyen az alany tejterméket. Rendben, nem kap, de azt csendben megjegyzem, hogy a gyomrom gyerekként gyakran állt tótágast és csak a tej tette rendbe.
De ha nem, hát nem: nem adok. -Igaz, a mai tejtermékeknek már alig van közük a tejhez, lehet, ezért a tiltás.

A doki szerint gyomornyugtató ital:  az 1 egység narancsléből,  1 egység feketeteából (vagy kólából) és 1 egység vízből kevert lé. Ez a személyes kedvencem egyébként. (A cinizmus kiérződik-é a mondatból?)
Kétségbeesett ember mindenre hajlandó, még ilyet is megitat a pórul járt gyerekével mert javulást akar, de a pokolba vezető út is jószándékkal vagyon kikövezve -hiába, mert ez a mischung bizony nem segít. Nem egyszer próbáltam már ki, de egyszer sem ért még le a gyomrukba.

Hányás, hasmenés esetén javallt a leveskockából készített leves fogyasztása tésztával és sárgarépával.
A doki minden alkalommal kihansúlyozza a leveskockát és én minden alkalommal szembenevetem -mert a gyerekeim kizárt, hogy levkockás löttyöt egyenek. Nem. Próbáltam. Tényleg nem.
Saccra, kevesebb mint negyven éve, nem is voltt olyan, hogy levekocka. Akkoriban az ember gyereke elhalálozott, mert nem tudtak neki leveskockás mifenét adni? Na ugye.
Maradunk a jól bevált tyúkhúslevesnél.

A második napra, a gyümölcsre és a kenyérfélékre utaló sorokkal nincs bajom (ropi?), de ott van a tiltás, hogyaszongya:
csokit, cukrot, gyümölcslevet, édességeket ne...
Akkor mi a helyzet, a második bekezdésben említett narancsleves löttyel...?

Az utolsó előtti, vastagon szedett pedig felszólít, hogy hányás, vagy a helyzet rosszabbra fordulása esetén hívjam az orvost.
Amikor először kaptam a kezembe ezt a listát, folyamatos kipakolás miatt adta az orvos és mert hazaérkezvén sem javult a helyzet, azóta jól tudom: nem megy az olyan gyorsan, hívni akartam, mert ez volt ugye, az utasítás...

A halálról

Sóhajtott valaki olyasmit, hogy jaj, meghalok!
mire Ő:

...nem megy az olyan könnyen! Azt előbb ki is kell érdemelni!