Mi mindet hagytak örökül a régiek és van amiről már rég el is feletkeztünk, pedig olyan kedvesek.
Belépvén a házba, az üres házba teszem hozzá, köszönt: jó napot/jó estét!
Hallottam ezt, ha együtt léptünk be az ajtón, vagy ha a szobámban voltam és ő ért haza, egyedül. Csak félhangosan, nem rikkantva, tényleg nem a valóban ott tartózkodóknak szánva.
Üdvözölte a házat.
Tán a hely szellemét.
Nem tudom, vajon nagyanyámé, vagy az ő valamelyik felmenőjének szokása lehetett?, majd megkérdem.
Viszont ma, magam is ezt tettem... mosolyogtam magamon.
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen
Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.
A hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.