Rádiós

Eget rengető hírértéke nincs, de engem mégis elgondolkodtat, mikor valamilyen új infó kerül elő a felmenőimről. Tegnap pár órát kettesben voltunk Anyuval és az úrfiak szelességének hiányát kiaknázandó, előásta a rámaradt kincseket: a nagymama hímzéseit, a nagypapa zsebóráját, katonakönyvét és mesélt...

A katonakönyv ha nem is szószátyár, de kicsit mesél: szakaszvezető volt és rádiós, majd a világégés után négy évet töltött orosz fogságban.
Négy évet.

# 16

"Tüzet oltani, a ganajlé is jó."

Ugye, hogy nem kell magyarázni! Persze kinek is?

# 15

"Messziről jött ember azt mond, amit akar."

Ezt hányszor hallottam gyerekkoromban!

A csikorgós kenyérről

Anno nem sütöttek, csak hetente és nem is kilósat, hanem úgy két és fél kiló körülit.
Csak hetente, mert több öl fa kellett a kemence felfűtéséhez. Szakajtóban kelesztették és annak a falán maradt masszát lekapargatták és feltették a kemencepadkára megszárítani, ebből lett a következő heti kenyérhez az élesztő szerű, vagy ha csak félre tettek egy darabot, azt hűvös helyen várakoztatták, ami időközben megsavanyodott, ez volt a kovász.
A múltkori nagyvásárra kimentünk Anyuval, reméltük lesznek majd kosarasok -szakajtót szerettem volna venni (meg csuprot és kosarat), de kosárkötő nem volt, sem kerámiás, így nem lesz csikorgós kenyér sem sütőből, mert kemence csak majd lesz, egyszer, talán...

# 13

...és a kedves vendéglátó apuka, aki kedélyes csevejt igyekszik levezényelni, de hiába mosolyog, hiába kedves, ha közben az orrán ott csücsül a fekete lencséjű napszemüveg.




Attól tartok, zsenge korom (khm) ellenére leragadhattam valahol, amikor még nem is éltem, a múlt század elején.

Meg ez így nem poén, hogy nincs itt senki, nincs kivel megvitatnom, nincs ki rámpirítson, lehet abba is hagyom, magamnak nem írom, elég egyszer zsémbeskedni....

# 12

A nők érnek, az öregedést hagyjuk meg a férfiaknak!