# 36

"A jó ég tudja, meg a kajla."

# 35

A napot, nyugtával!

Mindenki ismeri, nem magyarázom, csak mesélem: számtalanszor hallottam, mert ezzel okítottak. Sokszor. Joggal.

# 34

A sok "bocsánattal" már tele van a padlás!

Sarkítva

Bírálni könnyű, csinálni nehéz.

Egy nemrég történt szomorú eset kapcsán

mesélt anyu egy régi, de többször ismétlődött szösszenetet a mamáékról:
anyai nagyanyám, mikor temetésre indult hívta a papát is, mire Ő legtöbbször így válaszolt:

Minek mennék, ő sem jön el az enyémre.

Hányszor, de hányszor hallottam gyerekkoromban!

Nem szeretni kell, megenni!

A szükséges öltözékmennyiségről mondta vala

Egy a testen, egy a kerten.

Hírdetések 1867-ből

Csak, mert érdekesek.

FB.ról.

A papának

A szegedi csikós lent itat a Tiszán.
Tizenhárom csengő cseng a csikaja nyakán.
Babája a Kati künn lakik a tanyán.
Tizenhárom fodros szoknya ring a derekán.
/:Tizenhárom fodros szoknya, kerek akár a káposzta.
A szegedi csikós lent itat a Tiszán.
Tizenhárom csengő cseng a csikaja nyakán.:/ 

Hat lányunokája volt, közülük mégis, csak én énekelhettem. Ő hordta a puttonyt, a többiek szüreteltek, mi unokák játszottunk a horhosban és nem hagyta másnak. Már sosem tudom meg miért én. Sosem kérdeztem ugyanis.

# 27

A pirospacsi pedig -bárki, bármit mond-, egy remek játék!
Vicces, csak két játékos kedvű vidám emberke kell hozzá és nem kerül semmibe.

Persze ha a pirosra pacsált kézfejeket nem említjük.

!!!